Orosháza környéke több ezer éve lakott terület. A mindenkori Orosháza lakói nem véletlenül választották lakhelyül maguknak ezt a földet.
Az élet talán egyik legfontosabb eleme, a jó minőségű víz vonzotta és tartotta az őseinket ezen a tájon. Legyen szó a neolitikum emberéről, bronzkori, népvándorlás kori népek tagjairól, avagy szívünkhöz közelebb álló honfoglaló-és Árpád-kori eleinkről.
Az ember és környezetének kapcsolatrendszere meghatározza azt a kultúrát, mely számunkra a legkedvesebb, hiszen mi magunk is itt, ebben a földben fogantunk, nőttünk szárba, s reméljük, hogy utódainkat sem sodorja el innét messzire a szél. Orosháza kiváló földrajzi adottságokkal rendelkezik. Tágabb térségében több földrajzi kistáj találkozik egymással.
A sík területek mindig is a legeltető állattartás számára szolgáltak kiváló lehetőségekkel, míg a hátsági részek népe évezredek óta a gabonafélék termesztésére rendezkedett be. Az eltérő gazdasági lehetőségek hatására piaci körzetté vált a mindenkori Orosháza.
Már a késő bronzkortól, mintegy 3000 éve kimutatható az, az orosházi központtal futó úthálózat, melynek végpontjai a mai is jelentős folyami átkelőhelyek: Szeged, Szentes, Szarvas, Békés, Battonya, Makó. Mindez nem is véletlen. Orosháza a tágabb földrajzi régió, a Maros- Körös közének mértani középpontjában fekszik. Itt futottak azok az alternatív kereskedelmi és hadi utak, melyek a folyószabályozás előtti időszakban talán még fontosabbak voltak, mint a mai időszakban. Orosháza központi része az állandó vizek mellett keresendő. A főbb régészeti időszakok csomópontjai rendre Gyopáros, illetve a Kakasszéki-ér mellett keresendőek. Legyen az bronzkori földvár, vagy Árpád-kori település.
Az Árpád-kori Orosháza életébe az elkerülő kapcsolódó munkálatok során az orosházi Kovács János Múzeum munkatársainak volt lehetőségük bepillantást nyerni. Az előkerült leletanyag kapcsán tudjuk, hogy itt az Árpád korban katonaság is állomásozott, mely a központi hatalmat szolgálta. Gellértegyháza a városközponttól légvonalban 2070 méterre fekszik nyugati irányban, a mai Újosztás városrészben. Újkori történelmünkben, 1952-ben kezdődött itt lőtérépítés.
A munkálatok kapcsán feltárást végző Zalotay Elemér régész több forrásra és leletre hivatkozva arra a következtetésre jutott, hogy a település neve Gellértegyháza volt, melyet több középkori forrás is említ. Területén mintegy hat évtizede folytatott feltárások alapján tudjuk, hogy itt egyaránt megtalálható a pogány rítusú temető, illetve a keresztény hagyományok is erősen kimutathatóak. Ma még nem tudjuk, hogy a két temető között van-e folytonosság, avagy sem, mindenesetre már az is figyelemreméltó, hogy a pogány temető és a keresztény temető egy helyen van.
A feltárások alatt több mint 680 sír került elő, melyeknek nagy részét az idő nagyon jó állapotban őrzött meg az utókor számára. A sírokban nem csak emberi vázakat, hanem az eltemetett elődeink használati eszközeit is fellelték. A 680 síron kívül a kiérkező feltárók és régészek megállapították, hogy az ő odaérkezésükig az építkezést végzők több mint 1000 sírt már feldúltak és elhordtak. A meglévő leletekből be lehet határolni a település létezésének időpontját a sírokban talált éremleletek beazonosításával. A leleteket a feltáró az Orosházi Szántó Kovács János Múzeum számára átadta melyeket az elmúlt időszakig annak raktárában tároltak, mára a leletanyagot megkeresték és restaurálásra és bemutatásra előkészítik. Amit a nagyközönség számára idővel be tudnak mutatni. A temetőnél a feltárók templom alapot is találtak. A 2008 óta tartó munkálataink alatt rengeteg emberi csontot, cserépedény maradványt, eredeti malomkőpárt és a templom építkezésénél használt téglákat találtunk, melyeket a múzeumnak bejelentettünk és lajstromba vették.
Itt tervezzük megvalósítani egy minden korosztályt szórakoztató, pihentető, számtalan érdekességet magába foglaló „beruházást” melynek a „Történelmi Szabadidő és Szórakoztató Emlékpark Gellértegyháza” nevet adtuk. A történelmi múltból merítve parkunk Magyarország és a magyarság egyik szemléltetőjévé, bemutató helyévé kíván válni. A tervek megvalósítása érdekében, a szervezési és forrásbiztosítási lehetőségek hatékonyabbá tételén munkálkodó baráti társaság egyik tagja 2009. nyarán alapítványt hozott létre.
Miután 2008 januárjában átvettük Gellértegyháza 5,7 hektáros területét, mely igen gondozatlan, elhanyagolt állapotban volt, hozzákezdtünk a terület rendberakásához és mára már a több éve tartó folyamatos szorgos munkák eredményeként egy szép tiszta parkos területet tudhatunk magunkénak.
A több mint fél évszázada épült kiszolgáló katonai épület romos állapotát folyamatosan javítjuk és a mai kor követelményei szintjére emeljük. Elkészültek a női és férfi mosdók tusolókkal és fűtéssel együtt. A kitisztított területeket folyamatosan gondozzuk, sok fát és cserjét telepítettünk. A rendelkezésre nem álló infrastrukturális eszközöket és szolgáltatásokat megvalósítottuk, a területre bevezettettük a villanyt, a városi vezetékes ivóvizet, belül utat építettünk és parkolót alakítottunk ki. Az épületen belül egy darab, külső részen tető alá két darab népi hagyományos módon elkészített kemencét építettünk, illetve egy darab régi kort idéző veremházat.
A további fejlődés, működtetés és a nagy közönségnek való folyamatos bemutatás érdekében alapítványunknak még igen sok beruházásra van szüksége a teljes értékű, gondtalan működtetéshez.
Elképzeléseink szerint Gellértegyháza olyan hely, ahol a mai sokszínű magyar társadalom együtt lehet, ahol a régi hagyományok a szabadban megelevenedhetnek. Programjaink, terveink középpontjában az ember áll. Közösségi teret kívánunk létrehozni, ahol a hagyományokat be tudjuk mutatni, s mind többet foglalkozni azzal, ami a legfontosabb, az emberrel és a társas kapcsolatokkal.