Május elsején Gellértegyházán adott koncertet a gyönki gyermekkórus és zenekara, a Harmónia – Rend-Band. Többen kíváncsian vártuk a fellépésüket, mivel már tavaly is átéltünk egy koncertet, amely feledhetetlenné tette az akkori majálist. De mi volt az az 5 dolog, amitől felállt a szőr…
1.) Régi idők felidézésének érzései… Azok közül az emberek közül, akik már éltek a régi rendszerben is, többen elmondták, mennyire hiányzik az életükből ez a felhőtlen kikapcsolódás, szabadság, beszélgetés. A régen látott ismerősökkel való találkozás, a majális hangulata, beleértve az akácfa, bodzavirág illatát, a koszos, poros, boldogan szaladgáló gyermekek kacagását, és a fagyit majszoló bébik harcát, ahogy küzdenek a melegben csöpögő fagylalttal, de mit sem törődnek ragacsos, maszatos arcukkal. És itt még a szülő is elnézőbb volt… Jó volt látni a mosolygó embereket, akiknél néhány órára feledésbe merültek a problémák.
2.) Amikor az árusok azt mondják… Nap végén néhány vállalkozóhoz odamentem és megkérdeztem, milyennek találták ezt a majálist. Erre a válasz egyöntetűen az volt: „jól éreztük magunkat, voltak érdeklődők, vásárlók, jó a hely, és itt jó lenni, még ha nem is nagy haszonnal zártuk a napot, de nagyon jól éreztük magunkat, barátságosak az emberek, sokat beszélgettünk, és a program is színvonalas volt”. Ezt igazán jó volt hallani.
3.) Fáradhatatlan lépések… Nagyon jó érzés volt látni az idős embereket, akik bottal, járókával tették meg a göröngyös utat a parkolótól az Árpád udvarházig. Kb. fél óra alatt értek célba, de mit sem törődtek vele, látni és átélni akarták, mi történik itt, és nem volt előttük akadály. Szívmelengető volt őket látni.
4.) És a csúcs… A gyönki gyermekkórust látni élvezet, nem volt mosoly nélküli arc, nem volt olyan ember, akinek keze, lába ne járt volna. Az egymás segítése, odafigyelés és az egy ügyért ékes hangon éneklés varázslatos, könnyeket csalogató volt, nagyszülők, szülők és sokak számára.
5.) Egy eszméért… Gellértegyháza rendezvényeit baráti társaság segítségével tudjuk megvalósítani, ha ők nem lennének, sokkal nehezebb lenne, de az is elképzelhető, hogy az eddigi rendezvények meg sem valósultak volna. A mostani majálisba is beletették szívüket-lelküket, szabadidejüket adták érte, és egy eszméért megmozdulva tették a dolgukat. Ez az eszme, a hozzuk közelebb egymáshoz az embereket, a meglévő barátságokat, és legyen egy hely, ahol felhőtlen nyugalommal, beszélgetéssel, jó érzéssel el tudják feledni a napi gondokat. Ez az öt (nem is) apró érzés az, amiért érdemes volt ismét megmozdulni, úgy gondolom, a barátok nevében is elmondhatom ezt.
Muszka Kálmán